Rólam
Sziasztok, Enikő vagyok. Ha érdekel a történetem, akkor olvass tovább. De vigyázz, mert egy picit hosszú lesz.
Javaslok egy bögre kávét, teát vagy forró csokit, amit éppen kedvelsz.
(1).jpg)
Traumák minden életkorban történnek velünk. Hol kisebbek, hol nagyobbak. Vannak amik valóban padlóra tesznek. Ezért fordultam segítségért 2020-ban. Nem, nem a Covid miatt. Hanem azért, mert addigra fogyott el az energiám, reményem, mert a több éven keresztül tartó "majd én jól megoldom egyedül" technikám nem vált be.
2016, A mélypont kezdete
2016 tavaszán kezdődött, amikor 35 évesen úgy döntöttünk a volt férjemmel, hogy családot alapítunk, de a fentieknek más tervük volt. Így a rendszeres kórházba járás után végül elveszítettük a babánkat. Mondanom sem kell, háborgott a lelkem. A düh és az irígység belülről szétfeszített. Nem vezettem le, nem fejeztem ki, hanem szépen elfolytottam, mint ahogy általában szoktam. (Nálam ritkán borult ki a bili. Általában azt megelőzte pár hónapnyi, évnyi tűrés. és feszültség, mire kijött belőlem a sárkány. Ma már nem tartom magamban, legalábbis ilyen sokáig. Ami zavar, általában szóváteszem.) Előtte 2 héttel meghalt a mamám is. Nagyon kiborított, pedig közel sem volt az a szerető, kedves nagymama. Mindenesetre ott valami megtört bennem. Kezdődtek az éjszakai forgolódások, verejtékezések, ingerültség. 2017-ben meghalt a nagyapám is. Ekkor kezdőtek az álmatlan éjszakák. Egészen eddig, sosem volt gondom az alvással. Mindig mélyen, egyhuzamban és sokat aludtam. 2018-ban az akkor tökéletesnek vélt 9 éve tartó párkapcsolatom egyszercsak romokban hevert. Ő volt nekem a kapcsolatunk kezdetétől fogva az az egyetlen ember, akiben megbíztam. Tudtam, hogy bármi történhet, Ő sosem fog cserbenhagyni. Sosem fog kihasználni, megcsalni, visszaélni az érzelmeimmel vagy épp kritizálni. Nekem ő volt a mindenem, aki nélkül el sem tudtam képzelni az életemet. Aztán ez a biztonság percek alatt összeomlott. Nem, nem ő volt a rossz fiú... De magamat sem hibáztatom már. Totál véletlenül (Igen, az volt.) belezúgtam az egyik főnökömben. Aki családos... Ez a hármas kombó totál padlóra tett. 1) Gyerekként megfogadtam, hogy én nem leszek olyan nő, aki családokat szakít szét, szíveket tör össze. 2) Sosem fogok kezdeni kapcsolatot a vezetősséggel, nehogy valaki azt mondja, hogy csak azért értem el valamit, mert a lábaimat a megfelelő embernek tettem szét, és egyedül képtelen lennék bármit is elérni. 3) Miért is kerestem volna bárkit, amikor a tökéletes pasi az én társam volt és épp az esküvőre készültünk. Minden mozdulatát, minden porcikáját imádtam a volt páromnak. +1) A másik pasi nem volt épp egy George Clooney. Ellenben a volt férjem egy nagyon jó kiállású, jóképű férfi volt. A mai napig az. Szóval 2 év alatt bőven kaptam megpróbáltatásokkal teli napokat. Épphogy kijöttem az egyik sz@rból, kaptam másikat. Mivel a munkámat negatívan befolyásolták az események, ezért javasolták, hogy kezdjek el járni pszichológushoz és szedjek gyógyszert. Egyszer el is mentem pszichológushoz, soha többet...
2020, Menekülés a Poklok Poklából
4 évvel az első felnőttkori nagyobb trauma után, eljött 2020, a kétségbeesés időszaka. Mit csináljak most? Voltak napok, hetek amikor csak azt találtam megoldásnak, ha öngyilkos leszek. Emlékszem karácsony volt, és életemben először kaptam 2 hét szabadságot az ünnepekre, mert a tesómék jöttek meglátogatni minket. A poklok poklát jártam. Nappal azért imádkoztam Istenhez többször is, hogy kergesse el az öngyilkos gondolataimat. Adjon erőt, hogy ne csináljak semmi hülyeséget. Lefekvés előtt pedig azért imádkoztam, hogy túléljem az éjjelt. Ugyanis minden éjjel rámtört a halálfélelem, remegtem, rémálmaim voltak. Pár hónappal később szerencsére megismertem egy családot és az anyuka javasolta, hogy menjek el családállításra. Életem legfurcsább, legmegmagyarázhatatlanabb élményeit tapasztaltam meg ott, imádtam minden percét, még azokat is, amelyektől kiráz a hideg, így elég sűrűn visszamentem. Segített? Sok mindenben igen, de addigra már olyan mélyre kerültem, hogy nehezen jöttem ki a negatív spirálból. És persze türelmem sem volt már nagyon. Pedig már túl voltam számtalan családállításon, Access Bars kezeléseken is (és tanfolyamokon is). Mind nagyon jó volt a maga módján, pár napig, hétig baromira jól éreztem magam a bőrömben, de nem ért el tartós javulást. A fejemben nem voltam rendben.
2020 Ősz- Extrém hullám hegyek és hullám völgyek, de mégis van kiút
Ekkor találtam rá a ThetaHealingre®. Ott az egyszeri alkalommal a rapid technikával azt kezdtem érezni estére, hogy hiányzik a szar! Az a kellemesen bűzlő nagy adag sűrű trágya amiben éveken keresztül úszkáltam, eltűnt. Hogy ez csak a ThetaHealingnek® volt vajon köszönhető vagy a túlzásba vitt rendszeres turbófokozatú energetikai terápiák együttes hatása volt, azt nem tudom. Mindenesetre az életem 180 fokot fordult, jó irányba. Igen ám, de erre nem voltam felkészülve, mentálisan... Idegileg bele is roppantam... Naponta jöttek a pánikrohamok. Halálfélelemmel feküdtem le minden éjszaka úgy bő egy éven keresztül. Gyógyszert nem voltam hajlandó bevenni, féltem, hogy függővé válok. Sajnos a függőség genetikailag is benne van a véremben. Nincs más hátra, mint mentálisan megerősödni. Önismerettel kezdtem, jött a pozitív gondolkodás előtérbe helyezése, kognitív viselkedés terápia, és 2022 októberétől egy Life Coach-al is rendszeresen konzultálok.
2024 év eleje. Vissza a Spiri világba
2024 Januárjától azt éreztem, hogy most már jól vagyok, de valami hiányzott. Visszatekintettem a Spiri világba és rájöttem, hogy nem csak mentálisan kell megerősödni, hanem lelkileg is. Azzal, hogy a világom folyamatosan omlott össze 2016-tól, elvesztettem a hitem. Sosem voltam mélyen vallásos, de ezek után pláne nem tudtam hinni Istenben, főleg a jó szándékában. Elvesztettem a hitem a házasság szentségében is. Elvesztettem a hitem a szerelem erejében. Elvesztettem a hitem önmagamban. Elvesztettem a hitem a családom támogatásában. A családomból valaki azt tanácsolta, hogy az tökéletes megoldás, ha veszek egy hideg zuhanyt. Volt, aki azt mondta, hogy nem tud segíteni, ezt egyedül nekem kell megoldani és ehhez még 2 lépést is hátrébb lépett ahelyett, hogy átölelt volna. Nagyon magányosnak éreztem magam. Oké. Ezzel kezdeni kell valamit, mert erre a gigászi hiányra nem lehet se párkapcsolatot, se karriert építeni.
2024 tavasz, amikor a ThetaHealing® kitárta az aranykapuját
2024 tavasszal elmentem a második Theta ásásomra. Akkor már készen álltam arra, hogy befogadjam a jó dolgokat.
Rengeteg borzasztóan hibás hiedelmemmel néztem szembe. Nagy adag félelmekket is dolgoztam fel. Az irígységgel és féltékenységgel is volt nem kevés dolgom. Neheztelések sorozatát konvertálom át megbocsátásra a mai napig. Tanulom becsülni magamat. Tanulom szeretni magamat, úgy, ahogy vagyok. Pedig a közelében sem vagyok a tökéletesnek. Kérdezzétek csak meg a családomat, vagy a munkatársaimat. Számtalan negatív tulajdonságot tudnának felsorolni. De, szerintem ezek nagyrésze csak szituáció és nézőpont kérdése. Különben is. Nem lehet mindenki bólogató János. Tanulom, hogyan fogadjak el másokat, akikkel totál nem értek egyet. Tanulom, hogy ne akarjak mindenkinek segíteni, csak annak, aki kéri. Sok mindent tanulok még. Leszek-e valaha tökéletesen jól? Kizárt. Olyan nincs.
De választom, hogy ma jobb (jobban) legyek, mint tegnap voltam. Ha csak egy hangyaf...-it is, már az is siker számomra.
Amióta elkeztem magam a ThetaHealinggel® rendszeresen nagytakarítani, azóta sokkal jobban vagyok. Rengeteget változtam és ezáltal a kapcsolataim is, a hétköznapjaim is. Másképp tekintek a tökéletlenül tökéletes szüleimre, nagyszüleimre.
Ha én tudok változni, akkor bárki tud. Nemtől és kortól függetlenül.
Nem kis munka, de megéri. Nekem megérte. Sosem volt még ilyen béke és elfogadás a lelkemben. A hétköznapi problémák súlya sem időzik nehezen a fejemben hónapokon keresztül, mint korábban. Néhány perc alatt kijövök az örvényből, amint érzem, hogy kezd beszippantani.
A sok "apró" pozitív változás hatására elvégeztem számos ThetaHealing® tanfolyamot, hamarosan részt veszek a következőn is, és szépen megyek tovább a feljebb lévő szintekre. Ebben nem csak megtaláltam magam, hanem rájöttem, hogy szeretném azoknak az embereknek is jobbá tenni az életét, akiknek szándékukban áll változtatni.
Mert változtatni nem kell. Ha meg vagy elégedve az életeddel, a kapcsolataiddal akkor az tök jó.