Miben segíthet a ThetaHealing® technika a gyerekeknek?
~ Sötétben való elalvás problémája,
~ fél a szörnyektől éjszaka,
~ éjszakai bepisilés idősebb korban,
~ étkezési zavarok,
~ új iskola kezdés előtti félelem,
~ válás,
~ gyász (ami lehet egy kutyus is),
~ depresszió,
~ testvér születése,
~ idősebb testvér kirepülése a családi fészekből,
~ új család, új szülők
~ féltestvéri, mostoha testvéri kapcsolatok,
~ tapizás, akár felnőtt által, akár más gyerekek által,
~ gúnyolódás,
~ látszólag ok nélküli sírás, túl érzékenység,
~ baráti kapcsolatok,
~ hova tartozás,
~ beilleszkedés,
~ első szerelem,
~ szexuális együttlét,
~ szexuális zaklatás,
~ frusztrációk,
~ szökés otthonról,
~ fizikai vagy verbális bántalmazás,
~ megváltozott viselkedés,
~ alkoholizálás, drogozás,
és még sorolhatnám.
Sokan nem is gondolnák, hogy a gyermekük szorong. Pedig nagyon általános, hiszen rengeteg minden történik velük. Az életük egy nagyfokú stresszel kezdődik, hiszen a meleg, biztonságot nyújtó pici sötét helyről kikerülnek egy hatalmas, hideg, vakítóan fényes helyre, ami tele van színekkel, hangos zajokkal, és nem mellesleg rengetek idegen emberrel. Épphogy megszokják az otthoni légkört, pikkpakk mennek a bölcsibe, ahol először tapasztalják meg, hogy hosszabb időre elszakítják az édesanyjától. Szépen megszokják a többi gyereket, gondozókat és máris váltanak egy új helyre. Az óvoda új helyszínen van, új gyerekekkel, új rendszerekkel, új óvónénikkel ismerkednek. Pár év és jön a suli. Itt is minden megújul és már kapnak több feladatot, sőt, értékelést, minősítést is. A beilleszkedést, a házifeladatokat, az elvárásoknak való megfelelést, a "Mi leszel, ha nagy leszel?" kérdések megválaszolása (még a szomszédtól is) okozó stresszt tetőzi a hormonális változások. És aztán jön nem csak a középsuli, egyetem (mert ugye "diploma nélkül csak wc pucolónak leszel jó" kommentek valóban építik a gyerek lelkét) hanem a baráti kör, másik emberhez való vonzódás (azért ha lehet, akkor különböző nemű legyen, nehogy megszólják a családot), szexualitás témaköre is, "Ki vagyok én", ami stresszt okoznak.
Gyakorlatilag életünk első két-három évtizedében tanuljuk a folyamatos változást, beilleszkedést, megfelelést, miközben próbáljuk felfedezni magunkat és a világot.
És amit leírtam, az egy jobb családi körből származó gyerek élete.
De mi van azokkal, akiket örökbe fogadtak, nevelőintézetben nőttek fel, a szülő alkoholista és verte, netán szexuálisan molesztálta? Ahol a szülők elváltak és a gyerek jó esetben kéthetente láthatja az apját, rosszabbik esetben nagyon ritkán vagy soha, mert a sértett anya, így óvja a gyermekét (és így bűnteti a gyermek apját)? Akiket érzelmileg zsaroltak, folyton kritizáltak, összehasonlítottak a szomszéd lányával, fiával? Akiket folyamatos elvárásokank tettek ki, hiszen vagy azért, mert a család szegénységben élt vagy azért mert "A mi családunkban mindenki orvos, ügyvéd stb", miért is akarnál a szavannákon fényképész lenni?
Szóval nem egyszerű. Teljesen normális, hogy mindenki, már a gyerek is hordozz sérelmeket, traumákat.
Persze, lehet mondani, hogy, "Bezzeg engem apám szíjjal vert, mégis lett belőlem valaki". Igen, lett. De egyrészt a jó szülő, jobb életet kíván a gyermeke számára, másrészt, ha valaki ilyen traumák közepedte nő fel, általában azok érzelmileg elérhetelenek, másokba vetett bizalma totál ingatag, önelfogadás kb a béka segge alatt van, kb képtelen a mély érzelmi kötődésre, elköteleződésre, a saját boldogságát, mindig mástól teszi függővé stb... vagyis nem tud érzelmileg egészséges környezetet teremteni a gyermekének. És a gyermeke, ha nem dolgozza ki magából a hozott negatív mintákat, hasonlóan fogja nevelni a gyerekeit is.
A lehetőség itt van, hogy jobbá tegyük a gyerekeink életét. Én mélységesen hiszem, hogy minden gyermek megérdemli a feltétel nélküli szeretetet, az érzelmi kapcsolódást, bizalmat, támogatást, öleléseket és puszikat. Teljesen mindegy, hogy ki az anyja, ki az apja.
Minden gyermek tökéletesnek születik!